Tenger Média

Az ősi mítoszok velünk élnek, nem is sejtjük, hogy mennyire.

Gustave Moreau (1826-1898): Oidipusz és a Szfinx

„A mítosz, a jó költészethez hasonlóan, a homályos és zavaros érzelmeket ragyogóan tisztává és sorsfordítóvá teszi.”

Richard Rohr, Emelkedő zuhanás, Ursus Libris, 2012

A mítoszok köztünk élnek. Még ma is, pedig a 21. században ugyan ki gondolná, hogy a világot továbbra is mikro- és makrotörténetekből építjük föl, és csencselünk és alkudozunk az istenekkel a legapróbb hétköznapi maceráinkkal kapcsolatban is, nemhogy a nagy életválságok kapcsán. Mítoszokat dolgoznak fel nagy íróink, mítoszokat nézünk a kedvenc képregényünkben, filmjeinkben és sorozatainkban. Bizony, ezek az archetipikus alakok mélyebben szövődnek bele az életünkbe, mint azt gondolnánk. Thor, a kalapácsos; Herkules, az erős; Zeusz, a csélcsap; Loki, a galád; Anansi, a tréfamester-pók; Ozirisz, akit irigy testvére letaszít a trónról; Son-Go Ku (avagy Szun-Vu Kung), a bajkeverő majomkirály… és akkor a szárnyas egyszarvú pónit még meg sem említettem, pedig a gyerekszoba plüssei közt is találunk mitikus figurákat.

Meg sem tudnánk számolni, ha akarnánk se, mennyire sok modernnek gondolt történetre és jelenségre hatnak ezek az ősi archetípusok.

A mesemondó mesterség gyakorlói szerencsére szintén köztünk élnek, és képesek megosztani a mítoszok lenyűgöző, borzongató, varázslatos, egyszóval katartikus történeteit. A hagyományos magyar népmesemondás mellett a nemzetközi mesemondók világa is jelen van ma Magyarországon. Egy maréknyi mesemondó ugyanis elhatározta, hogy a mítoszokat népszerűsítendő minden évben akár rendez legalább egy Mítoszok Csatáját, amely alkalommal számos (legyünk pontosabbak, 6-8) mítosz hangzik el egy este.

Mivel a tematika minden egyes alkalommal más, a mítoszokat is ezekhez kapcsolódóan választják ki a mesélők. Ezúttal a téma a víz: a mítoszok óceánja. Óceán, tenger, eső, hó, folyó, jég? Jöhet minden, ami víz, és azzal kapcsolatos. Valószínűleg nehezen is találnánk olyan történetet, amelyben nem szerepel víz… de itt a kifejezetten hangsúlyosak jönnek majd.

A Mítoszok Csatája — angolul MythOff — egy nemzetközi rendezvénysorozat, amelyet egy ír mesemondó, Claire Murphy álmodott meg. Célja ugyanaz, mint minden mesemondásnak, csak épp a mítoszokra kihegyezve: a megismertetés, a megszerettetés, a szórakoztatás. A mesemondás színpadi előadóműfaj, ha már be akarjuk sorolni valahova. Azonban itt nincs üvegfal a színpad és a nézőközönség előtt, sőt, a mesemondás során egyáltalán nincs tiltva az interakció.

A mesemondók által elmondott mítoszok versengenek a hallgatóság szimpátiájáért, sőt, ami azt illeti, maga a “csata” is a nézők segítségével megy végbe. A mítoszok ugyanis párosával vannak és valamilyen közös pont van az egymás után elhangzó mítoszokban. A nézőknek pedig a történetek meghallgatása után szavazniuk kell, hogy melyik szörnyet vinnék haza alvósmacinak, melyik hőst kérnék fel hazájuk olimpiai játékainak megsegítésére, és melyik folyóból innának szívesebben, ha muszáj lenne. A díjakat a nyertes mítoszokért tehát a közönség szavazata alapján osztjuk ki.

Az se keseredjen el, hogy nem fog semmi újat hallani, aki már minden történetet ismer, és kívülről fújja a görög-római és az északi-germán mitológiát. A mesemondók ugyanis legtöbbször számunkra ismeretlen történetet, távoli kultúra mítoszát, vagy ismert történet kicsit ismeretlen változatát mesélik. Ezúttal is lesz görög, héber, de kaukázusi és polinéziai történet is a vizekről.

A mítoszok ezúttal tehát nem a könyv lapjain, nem is a számítógép képernyőjén jelennek meg, hanem az élőszavas mesemondásnak hála, a hallgatóság belső képzeletvilágában. Így aztán, bár vér, könnyek, verejték és egyéb testnedvek is bőségesen előkerülnek a történetekben, azért senki nem áll meg a növésben, ha hallja őket.

Igaz ugyan, hogy a hagyományos tündérmesék, úgy a mítoszok sem voltak igazán gyerekfülnek valók (sőt, még eggyel kevésbé), 14 éves kortól azonban már szülői felelősségre ajánljuk kíváncsi és bátor ifjaknak is.

Stenszky Cecília